Úton a lelki
egyensúly felé

Napi gondolat

AMIKOR MINDIG FIGYELED A MÁSIKAT – KÖZBEN PEDIG ELVESZÍTED ÖNMAGAD Lehet, hogy ma is azonnal megérzed, ha valakinek megváltozik a hangulata. Rövidebben válaszol. Más hangsúllyal beszél. Csendesebb. Másképp néz rád, és máris megszólal benned valami: „Mi történt?” „Haragszik rám?” „Én rontottam el valamit?” „Biztos, hogy nincs baj?” „Mit kellene tennem, hogy minden rendben legyen?” Talán észre sem veszed, milyen gyorsan kapcsolsz át készenléti állapotba. Figyelsz. Elemzel. Következtetsz. Próbálod megelőzni a konfliktust. Próbálod helyrehozni azt is, amit lehet, hogy nem is te rontottál el. De közben egyre kevésbé hallod azt a kérdést: „De én mit érzek most?” Ha gyerekként gyakran kellett figyelned anya vagy apa hangulatát, megtanulhattad, hogy a biztonság érdekében résen kell lenned Nem azért, mert túl érzékeny voltál, hanem mert alkalmazkodtál ahhoz, ami körülötted történt. Megtanultad észre venni a legapróbb jeleket is, hogy időben tudj reagálni. Ez akkor segíthetett. De ami egykor megvédett, felnőttként már ki is meríthet. Mert nem minden csend jelent haragot. Nem minden megváltozott hang jelent elutasítást. Nem minden feszültség rólad szól. És nem minden problémát neked kell megoldanod. Mégis lehet, hogy a tested már akkor veszélyt érzékel, amikor az eszed még semmit sem tudatosított. Ilyenkor könnyű összekeverni a megérzést a régi készenléttel. A valódi szabadság nem az, amikor többé nem veszed észre mások hangulatát, hanem amikor észreveszed – de nem érzed kötelességednek, hogy azonnal reagálj rá. Látod, hogy valaki feszült. De mar nem rohansz rögtön magadat hibáztatni. Valaki csendes. Már nem kezdesz el fejben történeteket gyártani. Valaki rosszkedvű. De, megengeded neki, hogy az az ő érzése legyen. Te pedig visszatérsz önmagadhoz. „Mit érzek én?” „Mire van most szükségem?” „Valóban történik valami, vagy csak a régi rendszerem kapcsolt be?” Mert nem az a feladatod, hogy egész életedben mindenki más hangulatát figyeld. Nem kell állandóan békét teremtened. Nem kell mindenkinek megfelelned. Nem kell mások érzelmeit magadra venned. Főleg nem kell folyamatosan készenlétben lenned ahhoz, hogy biztonságban lehess. Talán most tanulod meg először igazán: Nem minden változás veszély. Nem minden csend elutasítás. Nem minden feszültség a te felelősséged. És nem kell mindig megjavítanod valamit. Lehetsz egyszerűen jelen. Lehetsz önmagad. És végre élheted a saját életedet – nem pedig folyamatosan másokét figyelve. A biztonság egyik legmélyebb formája az, amikor már nem kell mindenkit figyelned ahhoz, hogy önmagad mellett biztonságban érezd magad. Ha magadra ismertél, lehet, hogy nem az a kérdés, hogyan tudnál még jobban alkalmazkodni, hanem az, hogy mikor engeded meg végre magadnak, hogy ne neked kelljen mindent rendben tartanod? Simonné Nagy Adrienne Éva Intuitív Önismereti Mentor

2026. 09. 21.